Bíborhere (Trifolium incarnatum L.) vetőmagtermesztési technológia

Jelentősége

A bíborhere sokoldalú növény, áttelelő pillangós virágú szálastakarmány és jól mézelő, a talaj termékenységét javító zöldtrágyanövény egyszerre. A légköri nitrogént megköti. Kalászosok kiváló előveteménye. Hazánkban főleg vetőmagtermesztés céljából termelik, keresett exportcikk. Fő termesztő tájai a Dunántúl és az Északi-középhegység.

Ökológiai igénye

A bíborhere a lucernánál valamivel melegigényesebb növény, a talajjal szemben kevésbé igényes, de a kötött, lassan melegedő hideg talajokat nem kedveli. A talaj tápanyagkészletével szemben nem igényes. A keléshez és a kezdeti növekedéshez kevesebb csapadék is elegendő, mint a lucernának. A kissé száraz, kötött vagy laza löszön képződött talajokon és homoktalajokon érdemes termesztenünk.

Elővetemény

A bíborhere jó előveteményei a korán lekerülő növények, így elsősorban a gabonafélék. A repcére (Clearfield) nagyon oda kell figyelni, mert árvakelése gondokat okozhat a vetőmagcélú bíborhere termesztésben.

Talajelőkészítés

A bíborhere aprómorzsás szerkezetű magágyat kíván. A magágy ideális előkészítő gépei a forgóboronák, kombinátorok, kompaktorok. Javasolt művelési mélység 15-18 cm. Az ideális körülményeket kötöttebb talajokon vetés után hengerezéssel érhetjük el. A gyűrűshenger szárazabb körülmények között is lehetővé teszi a rögmentes talajszerkezet elérést. A vetés előtti és utáni hengerezés kedvezően hat a csírázásra és a kelés egyenletességére.

Tápanyagellátás

Általános tápanyagigénye vetőmagtermesztésnél (hatóanyag) 50 kg/ha N, 90 kg/ha P, 70 kg/ha K. A magágy előkészítés előtt a foszfort, káliumot teljes adagban kiadhatjuk, viszont a nitrogénnek csak a 40-50 %-át. A többit tavasszal juttassuk ki fejtrágyaként, így elősegíthetjük az állomány sarjadzását, a sorok záródását. A túl sok nitrogén a növény felnyurgulását okozhatja. A növény nitrogéngyűjtő gyökérzete megköti a légköri nitrogént.

Vetés, izolációs távolság

A gyommentes, jól előkészített, kellően ülepedett talajba augusztus elejétől legkésőbb szeptember első hetéig vethető. Optimális vetésideje a tapasztalatok szerint augusztus 20.-25. Ha túl korán vetjük, túl fejlett állapotban megy a télbe, az állomány befülledhet, és már ősszel megjelenhet a lisztharmatfertőzés. Gabona sortávra vetjük (vetőgéptől függően 12,5 – 15 cm), vetőmagnormája 19-20 kg/ha. A vetésmélység 2-3 cm, nagyon fontos az egyenletes vetésmélység tartása. Ez főleg homokos, lazább talajon okozhat gondot. Ha vetőgépünkön nincs mélységhatároló kerék, a csoroszlyás vetőelemek rugóerő terhelésén állíthatunk. Izolációs távolság: 200 m más fajtájú bíborherétől.

A helyes vetésidő, a megfelelő magágy és az egyenletes vetésmélység a legfontosabb befolyásoló tényezői az egyöntetű kelésnek.

 

Növényvédelem, növényápolás

A bíborhere veszélyes gyomnövényei: aranka, vadzab, somkóró, egyéb herefélék. Az őszi alapgyomirtást a gyomok 4-6 leveles állapotában kell elvégezni. Kétszikű gyomok ellen eseti engedéllyel a PULSAR 40 SL 1 l/ha-os dózisban alkalmazható. T1-T2 életformájú gyomok miatt a gyomirtás tavaszi ismétlésére szükséges lehet (pipacs, ebszékfű, búzavirág). Szárazabb évben, szántás nélküli gabonatarlóba vetett bíborherénél gyakran előfordul, hogy a csíraképes gabonamagok sok árvakelést eredményeznek. Ezek egy egyszerű, olcsó egyszikű gyomirtóval szépen kikapcsolhatók.

Főbb rovarkártevői a májusi cserebogár, a vetési bagolypille és a vörös here kártevői. A gyakorlati tapasztalatok alapján jelentős rovarkártételt a bíborhere ormányos okozhat. Az ormányos tojásait a zöld virágzatba rakja, a kikelt lárvák a virágot és a magkezdeményt rágják, védekezni bimbózás kezdetén lehet, méhkímélő, eseti engedélyes szerrel.

Betakarítás

A vetőmagnak termesztett bíborhere betakarítása egy vagy két menetben (rendre vágva és csépelve) történhet. A vetőmag termesztési gyakorlatban az egymenetes betakarítás az elterjedtebb és célszerűbb. Egymenetes betakarításkor az aratást akkor lehet megkezdeni, amikor a hüvelyes mag a virágtengelyről kézzel alulról fölfelé húzva könnyen leválik. A gyommentes állomány deszikálás nélkül is – megfelelő körültekintéssel – jó minőségben betakarítható. Az aprómag átszerelő készlet (dörzsbetét, gumiverőléc) használata indokolt. Üzemi termésátlag: 0,5-1,2 t/ha.

Egy jó, gyommentes állomány betakarításánál a következő alapbeállítások javasolhatók, keresztdobos gép esetén: dobhézag (dob teljesen összehúzva), dobfordulat 1000/perc, szelelő fordulatszáma 500/perc, előrosta zárt, felsőrosta 5-6 mm, alsó rosta 3 mm.

Megdőlt állományban kalászemelő és repcetoldat használata javasolt.

Fajták:

A termeltetett fajták a magyar klimatikus viszonyokra szabottak, rövid tenyészidejűek, éréscsoportjuk korai, betakarításuk az árpa és repcearatás előtt elvégezhető.

 Fajták: Bolsena, Cicero, Piroska, Santantonio

2019.07.08.