Az alexandriai here termesztése

A növényt Magyarországon főként vetőmagjáért termesztik, túlnyomórészt az exportcélú vetőmagigény kiszolgálása miatt. Az alexandriai here honosítása néhány évtizedes múltjával az újabb kultúrnövények választékát gazdagította. Új köztermesztésbe került növényként (2017) a növényvédelmével kapcsolatban merültek fel kérdések a hazai, ill. Kárpát-medencei termesztést illetően. Országos vetőmagcélú vetésterülete napjainkra elérte a 200 hektár körüli vetésterületet.

A köztermesztésbe bekerülő alexandriai here (Trifolium alexandrinum) egy gyors csírázású, erőteljesen növekedő egynyári pillangós, ami hasonlóan más pillangósokhoz nagy mennyiségű légköri nitrogént köt meg. Középtávon termesztő felületének felfutásával számolhatunk, főleg ha maradnak a Közös Agrárpolitika rendszerének termesztéshez kötött, dotációs elemei. A szálás pillangóst egy-egy arányban elfogadják a zöldítésben (EFA-terület). Ebben az esetben növényvédő szerek nélkül kell termesztenünk.

Ami a növény beltartalmi értékeit illeti, fehérjetartalma a lucernáéhoz hasonló. A pillangós növények közül viszont a legkevésbé hidegtűrő faj. Főként takarmányként hasznosítják, de növekszik zöldtrágya, köztesnövény célú felhasználása is. Takarónövényként kiváló méhlegelő. A lucernával ellentétben frissen etetve sem okoz puffadást. Gyakran összekeverik a perzsa herével (Trifolium resupinatum). A növény mérete 30-80 cm. Gombvirágzata fehér színű.

A növény elsősorban ameleg, üde fekvésű termőhelyeken ad kielégítő vagy jó termést. Gyökerezési mélysége csupán 15-20 cm, ami a homoktalajokon történő termesztését akadályozhatja. Sekély gyökérzete miatt az állatok kitaposhatják. Kedveli az enyhén savanyú és lúgos agyagtalajokat. A szikes-enyhén szikes körülményeket jobban viseli, mint a lucerna. Ebből kifolyólag rövid tenyészideje, vagy a legelterjedtebb, évelő pillangósoktól eltérő talaj és éghajlati igényei miatt lehet alternatívája a közismert kultúráknak.

Termesztésével kapcsolatban aránylag kevés releváns termesztői tapasztalatra hagyatkozhatunk, de annyi az elmúlt évek alapján kijelenthető, hogy az alexandriai here az elővetemények szempontjából igényes.  Nagyon fontos, hogy tenyészterülete a legfontosabb károsító gyomoktól, mint például a lándzsás útifűtől, a juhsóskától, a mezei aszattól és az útszéli zsázsától mentes legyen. Természetesen elsődleges fontosságú, hogy a növény termesztése alatt az adott területen más herefajok ne forduljanak elő, a föld azoktól teljes egészében mentes legyen. Épp ezért fontos kiemelni, hogy az alexandriai here vetőmagcélú termesztése során 3 éven belül nem szabad, hogy önmaga vagy rokon fajú (bíbor, fehér, perzsa, svéd, vöröshere) növény után következzen.

Hazánkban az alexandriai herétfőnövényként április végén, május elején vetik. A lényeg, hogy a tavaszi fagyok elmúltával, gabona sortávra kerüljön a mag a talajba. A magágy előkészítése hasonlóan más aprómagokhoz, gondosan előkészített, kertszerűen elmunkált talajba történjen. A növény meghálálja az aprómorzsás, ülepedett talajt.  Lehetőség szerint hengerezzük a területet, vetés után mindenképpen. A legjobb, ha két hengerezés közé vetjük. Fontos az egyenletes vetésmélység, hogy minél homogénebb állományt kapjunk. A talaj-előkészítés minőségének azért is van nagy jelentősége, mert a viszonylag alacsony növedékű növényállomány kis vesztességgel csak asztalsimaságú talajról takarítható be. A szakirodalomhoz és az itthoni gyakorlati tapasztalatok alapján az alexandriai here ajánlott vetésmélysége 1-2 cm. A növény, mint ahogy a neve is mutatja, eredendően Egyiptomból származik. A közép-európai klímán a késő tavaszi fagyok károsíthatják. Vetőmagnormája, vetőmagcélú termesztésnél 15-20 kg/ha. Ezerszemtömege 2,7 – 3,2 g. Vetőmagcélú termesztésnél az aprómagokra jellemző technológiai elemek betartása elsődleges fontosságú. Másodvetésben csak korán lekerülő növény után termeszthető, július eleji vetéssel. 16 °C körüli hőmérsékleten 60 nap alatt kifejlődik, ezzel a legrövidebb tenyészidejű egynyári pillangósunk. Mivel a kalászosok után gyorsan regenerálódik, évente 4-5 növendéke takarítható be takarmánynak. Korai fenofázisban előnyösebb kaszálni, a virágzásban kaszált alexandriai here sarjadzási üteme lelassul.

A növény tápanyagellátásánál fontos az átlagos szükséglet.Átlagos tápanyagigénye: N 70-90 kg/ha, P 40 kg/ha, K 60 kg/ha. . Az alacsony foszfor- és bórtartalom korlátozhatja a növény fejlődését.  Vetőmagcélú termesztésénél fontos, hogy ne adagoljuk túl a nitrogént. Ellenkező esetben a növény felnyurgul, az alexandriai here hirtelen vegetatív fejlődése növeli a betakarítás kori megdőlés kockázatát. Takarmánynak termesztve rövid tenyészideje miatt tápanyaggal jól ellátva termesszük. Az öntözés kedvezően hat a szenázs termelésénél. A nehezebben mobilizálódó főbb tápanyagokat (foszfor, kálium) érdemes már ősszel kijuttatni. Az alexandriai here a többi pillangóshoz képest magasabb értékű, mintegy 120–140 kg/ha nitrogén megkötésére képes. A vetésforgóba illesztve, akár főnövényként, akár takarónövényként termesztve átlagon felüli mértékben gátolja a nitrogén kimosódását, a talajok nitrátosodását. A növény nitrogéngyűjtő gyökérzete megköti a légköri nitrogént, ennek hatását az utóveteménynél fogjuk nagyra értékelni. A Rhizobium leguminosarum baktérium hatására a gyökérgümők már a növény 3-5 leveles állapotában kialakulnak.

Magyarországi konkrét termesztési tapasztalat még kevés gyűlt össze a növénnyel kapcsolatban, de helyét a vetésforgóban rövid tenyészideje biztosíthatja. Nagyon hamar realizálódik a növény termesztésével generált jövedelem, ráadásul biztosítja mindazokat az előnyöket, amit egy egynyári (pl. bíborhere) vagy egy évelő pillangós (vöröshere, lucerna, stb.) biztosíthat.

Az alexandriai here, hasonlóan a többi hereféléhez, pergésre hajlamos kultúra. Jövedelmezőségét nagyban befolyásolja az aratás időpontja és a betakarítás minősége. A deszikálással elérhetjük az egyöntetű érést és a növény gyorsabb vízleadását. Érésgyorsításnál vigyázni kell a magtermés csíraképességére. Állományszárítás után kevesebb veszteséggel, jobb hatásfokkal és tisztábban tudunk dolgozni, ráadásul a betakarítás időpontja is tervezhetőbb. Az állományszárítás ideje akkor jön el, amikor a virágzat már megbarnult és a magvak 70%-a viaszérésben van. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a hüvelyes magok a virágtengelyről alulról fölfelé kézzel húzva könnyen leválnak. Magtermése hazai klímán 500-700 kg/ha. Aranka, vadzab és a többi veszélyes és káros gyom a vetésben nem fordulhat elő.  Az alexandriai here magméretből kifolyólag a bíborhere kombájnbeállításai lehetnek mérvadók.

Az alexandriai here megfelelő betakarításához szükséges az arató és cséplőgépek átszerelése. Az ehhez szükséges aprómag átszerelő készlet általában dörzsbetétből vagy gumi verőlécekből áll a kombájn gyári tartozékain kívül. Egy hagyományos, keresztdobos gép esetén a dobkosárba dörzsbetéteket szerelünk. A betétek műanyagból készülnek, cseréjük 4-5 évente szükséges. Az axiáldobos kombájnoknál toklászoló és cséplőrostély takaró lemezekkel készülhetünk fel. Az ikerrotoros gépeknél szintén a toklászoló lemezek behelyezése indokolt. Ezek a lemezek általában szériatartozékainak számítanak. A legmodernebb gépeknél nagy segítség lehet az elektronikus vezérlésű áramlásszabályzás. Egy jó, gyommentes állomány betakarításánál a következő alapbeállítások javasolhatók, keresztdobos gép esetén: dobhézag (dob teljesen összehúzva), dobfordulat 1000/perc, szelelő fordulatszáma 500/perc, előrosta zárt, felsőrosta 5-6 mm, alsó rosta 3 mm. Természetesen az általánostól a különböző konstrukciók és géptípusok esetén, valamint az adott tábla viszonyai miatt eltérések adóthatnak. A finomhangolásnál általános szempont, hogy ne legyen törtszem és tiszta anyag kerüljön a magtartályba.

Vetőmagtermesztésnél nagyon fontos a megfelelő víztartalom. A termést aratás után közvetlenül fedett helyen vékonyan (15-25 cm) ki kell teríteni, egy-két napig, naponta néhány alkalommal célszerű átforgatni. Így a rovarok nem pusztulnak bele, az elhullott rovarok tetemei nem szennyezik a termést. Jól át tud szellőzni, mielőtt a tisztító üzembe kerül az optimálisan 6-7 % víztartalmú, sárga, barnás-sárga, tojásdad alakú mag.

Az alexandriai here egy újabb növény, ami alkalmas lehet a vetésforgó bővítésére, főleg akkor, ha egy rövid tenyészidejű, egyéves pillangóst szeretnénk szántóföldi növénytermesztésünk diverzifikálására a termesztésbe vonni.